Demokrácia, hogy a végén már fáj

Miközben egyelőre a vizsgáimmal szenvedek, tehát a blog még kb. egy hétig nem fog frissülni, a FigyelőNetet olvasva találtam egy cikket, amelyre azért reagálnék. A cikk (http://www.fn.hu/cimoldal/20080126/tarlos_prodi_lemondasaval_peldalozott/) lényege, hogy Tarlós István szerint normális demokráciákban egy kormány intézkedéseivel nem mehet "a társadalom" akaratával szembe, és ha a társadalom - pl népszavazás útján - kifejezi egyet nem értését a kormány politikájával, akkor az le is mond. Alapjában véve ezzel az állítással nem akarok vitatkozni, bár, mint tudjuk, közjogilag a kormányok általában ilyesmire nincsenek kötelezve.

Tarlós azonban élt egy combos csúsztatással, egészen pontosan itt:

"[Tarlós István szerint], amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a népszavazással kormányok leválthatók, akkor nem azt mondja, hogy mit fog tenni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya a referendum után, hanem azt, hogy működő demokráciákban hasonló esetekben mit szoktak tenni.

Tarlós István utalt arra, hogy a napokban így viselkedett Romano Prodi olasz miniszterelnök is, aki megértette, hogy a nép nem azt akarja, amit ő erőltet, megértette, hogy nincs elég erő mögötte, és levonta a konzekvenciát." /FigyelőNet/

Ezen belül is a Prodis részre célzok, ugyanis az ő esete az ég világon semmiben sem hasonlít a jelenlegi magyar helyzetre. Prodi esetében annyi történt, hogy az egyik koalíciós partnere, a Demokratikus Unió Európáért nevű katolikus párt, kilépett a kormánykoalícióból, Prodi pedig bizalmi szavazást kért a kormánya ellen, ami igen kockázatos lépés volt, mert ha megnyeri azt, az hatalmas siker, de ha elveszíti, akkor le kell mondania. Nos, ő elveszítette.
De miért van az, hogy az olasz miniszterelnök lemondott, a magyar kormánynak viszont ez a népszavazási vereség esetén se lenne kötelessége? Azért, mert két különböző közjogi intézményről beszélünk. A bizalmi szavazás lényege, hogy ha azon a Kormány nem szerzi meg a képviselők többségének támogatását, akkor köteles lemondani. Az olasz alkotmányt sajnos nem ismerem pontosan, de a magyart igen, és a bizalmi szavazás intézménye a mi közjogunkban is megtalálható: Gyurcsány az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után élt is vele, csak az olasz kormányfővel ellentétben ő nyert.
A bizalmi szavazás tehát inkább "csak" arra jó, hogy egy kormány megerősíthesse a pozícióit azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi parlamenti támogatottságát. Ez azonban nem jelent többet a parlament általi támogtottságnál, és független az esetleges társadalmi támogatottságtól. Ha például az SZDSZ kilépne a kormánykoalícióból, és az MSZP ellen fordulna, akkor egy esetleges bizalmi szavazást nyilván elveszítene a kormány, mint ahogy az az olaszoknál is történt.
A bizalmi szavazás tehát fontos intézmény, mert segít "kiszűrni", ha egy kormány gyenge és nem bírja a törvényhozás támogatását, valamint segít biztosítani a politikai stabilitást. De arról beszélni, hogy "a nép" akaratát tükrözné, nem sok értelme van.... Tulajdonképpen egyáltalán nincs értelme.

A Gyurcsány-kormány viselkedése az esetleges népszavazási kudarc esetén, és Prodi lemondása tehát nem összehasonlítható dolgok, az utóbbi esetben a kormány kötelezve volt a lemondásra, nem Prodi jófejségén múlott a dolog, míg az előbbi esetben csak politikai kudarc könyvelhető el, de a kormány a helyén maradhat.

Mindezt már csak azért is szükségesnek éreztem tisztázni, mert a demokráciához szükséges, hogy bizonyos dolgokat a helyükön kezeljünk, és ne legyen kavarodás a fejekben.